Meggyes kevert süti

Megérett a meggyünk. Még sose csináltam meggyes sütit, de a kevert tészta amit a hétvégén csináltam, egész jó alapnak tűnt, szóval megvariáltam kicsit.

Kedvenc kevert tésztám

Kezdem szentírásnak venni a mama lapszélre firkantott jegyzeteit.
Ez már nem az első amit "Finom!" jelöléssel illetett, és eddig mindig igaza volt.
Persze alap, hogy az ember nem is ír le magának olyan jegyzeteket amiket nem tart finomnak, de a favoritok okkal lesznek azok ^^

Ami azt illeti a héten semmihez sem volt kedvem. Mint már mondtam a jegyzetek többsége süti, de ilyen melegben maximum addig jutott a konyhatudományom, hogy összetoltam pár ízesített vizet amit valami blogon olvastam.
Tegnap végre összekaparásztam magam és elkezdtem kikutatni melyik a legegyszerűbb recept a jegyzetek közt. Hát amennyire egyszerű, ez épp olyan nagyszerű.

Révész gomba... avagy mi a rák ez?

 

Öhm... szóval ez egy volt a kibetűzhetetlen receptek sorából. Nagyon nagy a valószínűsége hogy a neve nem is pontosan ez, de a "révész" a legközelebbi értelmes szó amit ki tudtam bogarászni belőle. 

A felirat valahogy így nézett ki:

"firka, firka" gomba    finom!

Elkészülte után a kis megjegyzéssel maximálisan egyet tudok érteni. Az eredetije is nagyon finom, de én még hozzátettem némi tofut és kenyeret, hogy tartalmasabb legyen, mivel elsőre nem tűnt valami hajj, de laktatónak. Viszont minden változatban az, szóval áldásom rája!

Narancs saláta

Nos... az eredeti recept nyomokban tényleg tartalmazott némi narancsot.

A kézzel írt receptek mellett gazdagodtam pár érdekes régi szakácskönyvvel is. Köztük egy olasszal.
Mivel a mama fecnijeinek többségén sütik vannak és a fene akart majdnem harminc fokban sütni, hát felütöttem a nagyon hívogató "Együnk finomat!" című 1984-es szakácskönyvet és... és aztán percekig röhögtem.

Érdekes, mit gondoltak akkoriban "hagyományos" olasz konyhának. Nah meg érdekesek az adagok is.

Mint vegetariánus elég sok olasz eredetű kaját fogyasztok. És szeretem is őket. A könyv írója, bizonyos Skach Béla mesterszakács valószínűleg épp így lehetett (kivéve a húsmentes részt), mert a gyanúsan magyarosított receptek közé azért becsempészett pár eredetibbnek látszó darabot is.
Hogy a narancs saláta mennyire az, azt nem az én tisztem eldönteni. Nekem elég annyi, hogy piszkosul finom!

Ki is az a vén sárkány?

Egyértelműen a nagymamám.
Több mint hatvan éve szorgalmasan gyűjtögette a recepteket a család minden tagjától, és senkinek sem adta tovább. Ült rajtuk, mint Smaug a kincsen.
Aztán nemrégiben a fene se tudja miért úgy döntött, hogy a kezembe nyomja az egész gyűjteményt. Egy része egészen olvashatatlan, mivel a ceruzával írt részek idővel elkoptak, és bár nagyon vigyázott rájuk (műanyag zacskóban tartja még a távirányítót is) a lapok néhol szakadtak és szétesnek.
Eleinte le akartam ülni és begépelni az egészet. Gondoltam összehozok belőle egy tisztességes szakácskönyvet amit majd odaadhatok a következő generációnak. Persze kiegészítve a saját és a család másik ágának receptjeivel.
... nos kiderült hogy begépelgetni, unalmas. Plussz elveszi a kedvet az evéstől.
Szóval megszületett az ötlet, hogy egyenként dolgozzam fel a recepteket, szép sorban megvalósítva és posztolgatva mindet.

Hozzá tartozik a teljes képhez, hogy én vegetariánus vagyok. Tehát a húsos receptek egy kissé halogatva lesznek, vagy részemről hús nélkül kivitelezve. Felrakni azonban minden esetben az eredeti receptet fogom (plussz persze a vegetariánus változatához szükséges módosításokat).

Tehát amire számítani lehet itt, az nem más, mint egy rakás retro recept.
Akkor jöttem rá mégis mennyire azok amikor az egyik így kezdődött: "két 18ft-os ananászkonzerv"

A többségük sütemény, vagy sós rágcsa. Gondolom ezek azok amiket akkoriban a gyárban egymás közt cserélgettek, de akad itt vagy 3 különböző gulyás és olyan titokzatos valami ami nemes egyszerűséggel "Koktél" névre hallgat. Van benne bor, pálinka, főzik és palackozzák és... a nyálam csorog, ha csak a leírására gondolok.

Szóval kaland lesz elkészíteni őket és vegytiszta nosztalgiázás fogyasztani.